Tiszteld meg a másikat: mondd el, téged mi bánt

Emberi kapcsolatok nincsenek konfliktus nélkül, ez sajnos tény. Egyediek vagyunk, egyedi gondolatokkal, érzésekkel, szükségletekkel. Elkerülhetetlen, hogy a másik, aki ugyanilyen egyedi, egy helyzetet másként él meg, másként lát. A kérdés az, veled mi történik a konfliktus alatt?

Talán legtöbbször a másikra hagyod a dolgot és elnyomod saját szükségleteidet? Ó, jaj, vagy inkább elkerülöd a vitát, mert kellemetlen érzés? Vagy hurrá, a konfliktust arra használod, hogy versenyhelyzetként megélve az igazad bizonygasd? Nem, te inkább hiszel a kompromisszumban?

Én a win-win (nyer-nyer) helyzeteket preferálom, erre törekszem a viták során. Megérteni a másikat és az ő álláspontján keresztül látni a saját igényeimet, illetve azok nem teljesülését. Ezt kikommunikálva a másik is megérthet engem, ezáltal két nyitott könyvként tudunk közös megoldásra jutni. Senki nem sérül. Míg az előző esetekben mindig valaki szükséglete háttérbe szorul. Ha a legelső két típusba tartozol, akkor neked írom ezeket a sorokat.

Én szeretem a konfliktust, mert általa jobban megismerhetem a másik embert. Ha szeretettel, építő szándékkal vagyunk jelen a vitáinkban, s mindkét fél arra törekszik, hogy inkább megbeszéljék a konfliktus okát, akkor abból csak tanulni lehet. Így lesz bosszúság helyett megértés, vita helyett, megbeszélés.

Ezáltal már bátran vághatsz a konfliktusba, hiszen elkerül végre a megbántottság és megbántás félelme. Nem kell többet egy kellemetlen helyzettől tartanod, hiszen megbeszélés és megértés az ajándékod. Ráadásul megtiszteled azzal a másikat, hogy kinyílsz neki és jobban megismerhet. Ha ez történetesen egy olyan ember, aki szeret, boldogsággal fogja eltölteni, hogy egyre jobban megnyílsz neki. Nem a konfliktusra fog emlékezni, hanem a nagyszerű gesztusra, hogy bizalmadba avatod. A legnagyobb ajándék egy embertől az, ha megmutatja legbelső érzéseit és gondolatait.

Én azt is fontosnak tartom, hogy kiálljak magamért. Ki mástól várhatnám jobban ezt, mint saját magamtól, azaz aki a legkedvesebb nekem. Ha kifejezem az érzelmeimet, megfogalmazom és elmondom, akkor lehetőséget adok a másiknak, hogy jobban megismerjen. Ha megismeri a cselekedetének következményeit, azaz a bennem kialakuló érzelembombát, akkor lehetőséget adok neki a korrigálásra. Megtisztelem azzal, hogy  az én bennem okozott „kárt” jóvá tehesse és jobban megismerje tettei következményét. Ezáltal saját magát fejleszthesse és tanuljon a szituációnkból.

Ha nem jelzek vissza, csak fortyogok magamban, talán mert félelmeim és konfliktusok elkerülése vezérel, akkor soha nem adom meg a változás esélyét és újra és újra előjön majd a szituációnk.

Arra biztatlak, próbáld ki apró kis lépésekben, milyen az, ha konfliktus helyzetben előhívod az eszed és a menekülés helyett bátran elmeséled, mi zajlik benned. Ha a szükségleteidhez, érzéseidhez szeretnél kapcsolódni, figyelj belülre és próbáld megfogalmazni, mi zajlik odabent. Csak annyit adj ki magadból, amit biztonságosnak találsz, a sebezhetővé válást megfontolva.

Konfliktuskezelési stratégiáinkról itt olvashatsz:

Konfliktuskezelési stratégiák

Az érzelmekről, szükségletekről olvashatsz még itt:

Érzéseim és szükségleteim, mint titkos kulcs saját magamhoz

Empátiát ugyanakkora öröm adni, mint kapni