Empátiát ugyanakkora öröm adni, mint kapni

A hétvégén megint szembesültem azzal, hogy mennyire fontos meghallgatni és igazán meghallani a másik embert. Kiemelném a meghallani szót, aminek nálam a definíciója nem úgy kezdődik, hogy a füledben megrezeg a dobhártya, erre az agyad összerak valami mondatot, amire reagálsz. Sokkal inkább meghallani, azaz kihallani a szavak mögött megrejlő érzéseket, szükségleteket. (Az érzelmekről és szükségletekről és empátiáról itt is írtam.)

Számomra a meghallgatás azt jelenti, csak rá figyelek, csendben megfigyelem mindazt, amit a beszélő éppen átél. Nem ragadok le a fülemnél, segítségül hívom a szívemet is. Szívvel lélekkel vele vagyok. Nekem ezt jelenti az empátia szó.

Ahhoz, hogy empátiát tudjak adni, kapcsolódnom kell valamihez, ami ismerős az én életemből, valamihez, ami bennem él, ami ismeri ezt az érzést. Az empátia ezért egyben döntés arról, hogy sebezhetővé válok a kapcsolódás érdekében.

Ha meghallod valaki igazi szükségleteit és érzéseit, ő fontosnak érzi magát, megértettnek, elfogadhatónak. Emellett leginkább szerethetőnek. Ez az, amire minden ember zsigerileg vágyik. Te is. Ha úgy kezded a folyamatot, hogy meghallod magad, odafigyelsz az érzéseidre és szükségleteidre, el tudod fogadni magadat is. Nem utolsó sorban, segít egyre jobban megismerni magad, az igazi valódban és legfőképp segít szeretni magad. Segít jobban feloldani a konfliktus helyzeteket azáltal, hogy támogat az igazi ok megtalálásában.

 

Akihez empatikusan fordulsz, azt meg tudod könnyen szeretni. Épp ezért teszi könnyebbé a kapcsolatod másokkal is. Szoros barátságokat, kollegális összetartást, kiegyensúlyozott családi kapcsolatokat teremthet az empátia jelenléte.

Hogyan használd a mindennapokban? Először figyelj a másikra! Ne csak nézd, lásd is! Lásd, hogy mit él át, halld meg a szükségleteit a sorok között, érezd át az érzelmeit. Vajon milyen lenne, ha a cipőjébe belebújnál?

Amikor belehelyezkedtél, csak figyelj és figyelj. Ne ajánlj megoldást, ne kritizálj, ehelyett figyeld meg, min megy keresztül. Vajon miért mondja, vajon mi hajtja? Vajon mit érezhet most?
Ha benne vagy vele, kapcsolódj magadban a te ismerős érzésedhez és fejezd ki kijelentő mondatokkal, amit érezhet: „Látom, elszomorít, ahogy beszélt veled.” „Hú, elég frusztráló lehet.” „Dühösnek tűnsz.” „Nagyon boldognak látlak” „Elég tehetetlen érzés.” „Nekem úgy tűnik, bizalmatlanságot kelt benned.” „Bárcsak tehetnél valamit!” (tehetetlenség érzésre)

Ha kimondod az érzéseit, kinyílik egy kapu köztetek, lebomlik a várfal, ami segíti a kapcsolatot és egymás megértését. Szorosabb kapcsolat alakul ki köztetek és eltűnik a konfliktusok éle.

Megértettségben nem születik vita, hiszen ki vitázik azzal, hogy elfogadják és fontosnak tartják? Téged is boldogsággal tölt el, hogy elkerülhettél egy dühös konfliktust. Örömet okoz, ha a barátod szorosabban kötődik hozzád. Neked is megéri: empátiát boldogság adni és kapni, magadnak és másoknak egyaránt. Olyan érzés, mint amikor ölelkezel valakivel: mindkettőtöket energizál.

Arra bátorítalak, próbáld ki! Az empátia egy varázsszer, ami segít szeretni és kapcsolódni. Hitem szerint a leges-legfontosabb eleme a kommunikációnak. Az empatikus kapcsolódásban már attól elkezd gyógyulni a másik fél baja, hogy meghallgatod és úgy vagy ott neki, ahogy szüksége van rá. A megértettség olyan erőt ad neki, amiben képes feldolgozni az érzést, amivel épp szembe kell néznie.