Csepp a tengerben

Itt vagyok. Kételkedek. Az önbizalom elszállt. Miért nehéz? Miért történik ez ma is velem? Miért ismétlődik újra és újra velem ez a kétségbeejtő helyzet? Sokan karmának hívják, sokan sorskönyvnek, sokan megoldandó életfeladatnak, sokan véletlennek. Ilyenkor, a gödör mélyén nem értem, hogy miért megint itt és miért megint én. Nem látom a kiutat, minden kilátástalan, elönt a kétségbeesés. Szétterülnek az érzelemhullámok, mint a tó felszíne a bele dobott kőtől. Szeretném látni a fényt a gödörből, emlékezni a nyugodt állóvízre, de innen csupa viharfelhő jön a nap helyett és az ismerős érzés, hogy nem vagyok jó semmire, hogy elrontom, hogy biztos valamit nagyon rosszul csinálok, és félek, hogy megint hamar idekerülök a gödörbe. Jönnek a hatalmas önromboló hullámok. Itt az ismerős kétségbeesésben rossz anya vagyok, pocsék társ, aszexuális szerető, kiégett munkaerő, szörnyű előadó, elfáradt, meggyötört, önbizalomhiányos, semmire sem jó. Tele jövőtől való félelemmel, bizonytalansággal, a kudarctól való rettegéssel.

De tényleg ez lennék? Egy szétszakadt, kiborult hamuval teli zsák egy viharos tengerparton? Az agy vicces jószág. Mindent elhitet velünk, szűr aszerint, amihez épp kedve van. Néha szürke árnyalattal, néha rózsaszínre festve a képet. Az érzelmek segítenek az agynak felnagyítani, amit hisz. Így jön bolhából az elefánt. Az önbizalom, ha nem elég szilárd, sokat szeret az érzelmek játékával táncolni. Keringőznek, szambáznak, néha tipegnek egy cha-cha-cha-t.

Amíg a gödörben vagy – akarod vagy nem, – velük táncolsz. Belekerülsz újra és újra és újra. Ha kijössz, megnézed a táncbemutatót, pontozod, nyugtázod és továbblépsz. Tanulsz belőle, hogy legközelebb bármennyire hívogatóan kacsint rád a táncparketten, felismerd és cinkos mosollyal arcodon továbbengedd, vigyen mást a táncba, NEKED már nem kell.

De hogy törhetnél ki az érzelmekkel való szenvedélyes táncból? Hogy ismerheted fel a mintádat? Minél többet tanulsz magadról, annál jobban felismered azokat a helyzeteket, amik rombolják az önbizalmad. Így építhetsz magadnak biztonságos üveggömböt, amiben felállítod saját biztonságos táncparketted, benne sugárzó, élettel, szenvedéllyel, szeretettel, boldogsággal teli éned.

Megszülettél. TE születtél meg. Mert TE vagy annyira fontos, hogy ITT legyél. VELED van terve az Univerzumnak és TE kaptad az esélyt arra, hogy ÉLJ. Mi lehet ennél izgalmasabb, motiválóbb, mint kideríteni, miért vagy épp TE a FONTOS?

Ami történik egy csepp a tengeredben. Első vagy utolsó? Fekete vagy rózsaszín? Te döntöd el!