
Új év, új gondoltatok
Lezárult egy újabb év, egy újabb szakasza az életünknek. A „Boldog Új Esztendő” sokunknál fogadalmakkal indul: mától máshogy élem az életem, mától megtörténik a csoda és nem kívánom többet a sok édességet, többet sportolok, odafigyelek az egészségemre, és még sorolhatnám lelkesen a pontokat.
De mi az a varázsütés, amitől január 1.-től már képes vagy rá? Mi lett más az elmúlt másodpercben, amikor az óra éjfélre lépett 2015. és 2016. között?
Szerintem a hit, az elhatározás, a terv és ezek rendszerbe foglalásának igénye. Végiggondoltad, hogy ez most csak egy vágyálom, vagy tényleg rászánnád (végre) magad a változtatásra?
Mit tehetsz, ha még csak álom és vágyak szintjén létezik a fejedben? Hozzuk együtt realitásba és készíts tervet, hogy ezúttal tényleg más legyen! Hogyan? Gondold végig!
Mi a mögöttes célod vele, mi a húzóerő, ami miatt szeretnéd ezt a vágyad elérni idén? Mi lesz, ha teljesül? Mikorra is tervezed, hogy már megváltoztál? Milyen leszel így? És milyen érzést generál Benned? És azokban, akik nagyon fontosak Neked? Hogy fognak ők reagálni, amikor látják rajtad a változást? Milyen változást fognak látni? Segíts nekem elképzelni így a napod: hogyan ébredsz, mit csinálsz, milyen érzésekkel jársz-kelsz a világban?
Mire van szükséged ahhoz, hogy ez mind vágyból valósággá váljon? Milyen lépéseket kell idén megtenned, hogy elérd a célod? Milyen mérföldköveken tudod lemérni, hogy jó úton jársz-e már?
Az én újévi tervem az elfogadás. Szeretnék felhagyni a lázadással és szeretném elfogadni szeretteimet és a körülöttem lévő dolgokat olyannak, amilyenek. Mert ami engem körbevesz az tőlem függ és igencsak jó. Kezemben a változtatás lehetőségének szabadsága, én döntöm el már, mikor, mibe akarok belevágni. Én a változás állandóságában hiszek: már elfogadtam, hogy semmi sem állandó, minden változik velünk vagy körülöttünk. Egy dolog viszont tőlem függ: Én tudok egyedül változtatni a saját hozzáállásomon, én tudom megváltoztatni a reflektorom szögét, ami segít megvilágítani a tények számomra fontos oldalát. Ha kedvem tartja, a napos oldalt, ha elfáradok, az árnyékot.
De minden esetre én döntök, kezemben az irányítás. Mint egy színpadon, – az életem színpadán – amire a díszkivilágítás odavetül, arra figyelek én, Önmagam közönsége. Mert a legfontosabb közönségem Én vagyok. Én tapsolok, ha a színdarabom hozott értéket az életembe és előrevitt, fejlesztett, felvidított, amikor egy pillanatra elszontyolódtam, és ugyanígy én sírok és töröm le a lelkesedésemet és süppedek a színházi székembe, ha a darabom szertefoszlik, ha túl sok negatív jeleneten, drámán volt díszkivilágítás.
De én döntök, én vagyok a reflektorom ura és én a magabiztos, elfogadással teli színdarab kivilágítását választom idén! Mert 2016. december 31.-én éjfél előtt 5 perccel szeretnék egy nagyot tapsolni és megünnepelni ezt a remek előadást.
Átveszed Te is az irányítást? Hogy döntesz, Te merre fordítod a reflektorodat? Neked mire van szükséged, hogy a terved reflekotrfényben maradjon?
Ha úgy érzed, egy coach segítségével könnyebb lenne, Én várlak szeretettel!
Horváth RITA, érték alapú coach
Klikk ide az elérhetőségekért!